Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

LL
 
Lehelet kristályok gurulnak
Törött üveggolyó vagyok
Rettegj naivitás!
Én, meg majd sajnállak
 
Szép kapcsolat-
Szétkapcsolnak, már megint, nem hallom-
Ki tátog?
A kedve -S nem kedvel?
 
Kétell
Mert megérdemlem
Szlogenkedem, szégyellem
 
Kitakarom –magam becsapni az ajtót, ablakot
Kitárom (a)karom
Mert magamat szerettem
 
Szilánkokban hempergek
Tudatom tágul, tested egyre tesped
Nem érzem még
- annyira, hogy elengedtelek, magam mellett
 

 

Harsány 

A csöndbe kapaszkodom, a lélegzése se hallatszik már.
Gyors zihálása megnyugodott.
Finom szövetbe harapott.
Görcsös ujjai elernyednek. 
Nem féltem már, csak magamat.
Bíbor tenyerem az égre teszem, fesse meg a fakó holdat.
 

 

 

 

Nyárgalás

 
Vihartól áztatott megszakadt szavad.
Évfordulós áramszünet, fordulgatok magamban.
Nyargalás vakon a szádba,
Nyelv-tani Alakzatok
Szánalmas hazug üzeneted,
Hogy tudod, mit érzek…
 

 

 

 

Oliver, nos!

 
Stone-os életed már elharsogtad a lánynak, ki itta minden szavad.
Kéthónapnyi hallgatás után hajszálnyit megrepedt az utca.
Már a farkasok, illetve egy árva róka sem dalol e versekben.
Magad sem tudod már ki vagy, vagy hogy jól játszol a szerepedben.
Tanácsaid végtelenbe húzva,
Vonalzóval a felhőkbe nyalva-nyomva
Az ég is kikaparja,
Érthető hisz nem akarja,
Borongó fejét megzavartad.
Nojaj, az ég is kikaparja…
Senki ne gondoljon rosszra,
Nem mentelek.
Nem ment Lenke abortuszra.

 

 

Apostol
 
Ágyad a sóhajtó négyágú templom,
Melyről hallott meséd igaz.
Minden lusta órájában helyet cserél egy-egy Szobor
Téged mulattat, míg meg nem unod
Megpengeted zöld hajszálát a Földnek
S ásítasz egyet…nyugtázva ezzel a büszke napot.
 
 
Hajba kapsz, sebet kutatsz
 
Tartósított szerető, neilon érzelem
Nesztelen felleg fekszik esztelen
Szédült szél siratja meztelen
 
Liliom jajgat a testben
Megrepedt a réten.
 
Sallangtól mentesen nevetsz
Egy szörnyet szeretsz.